Mikor hagyja abba az agyag szárítószer működését? Erről szól ez a cikk Az agyag szárítószerek, különösen a montmorillonit agyag, nagyon hasznosak a dolgok szárazon tartásában. Mindent megvédenek az elektronikától és a drogoktól az élelmiszerekig és a levéltári papírokig. Biztonságosak, nem kerülnek sokba, és szobahőmérsékleten nagy adszorpciós kapacitással rendelkeznek. Bármely eszköznek vannak hibái, és ezek sem különböznek egymástól. A termék sértetlenségének megőrzése és a költséges károsodás elkerülése érdekében fontos tudni, hogy pontosan mikor és miért hagyja abba az agyagszárítószer működését.
Ahogy a neve is sugallja, a szárítószer egy egyszerű anyag, amely elnyeli és megtartja a körülötte lévő levegő vízgőzét. Azt mondják, hogy "nem hatékony", ha egy agyagos párátlanító már nem tudja jól ellátni a feladatát. Ez akkor fordul elő, ha néhány fontos dolog történik. Ebben az esetben az első határ a telítettség, amely a h2-ben "1"-ként jelenik meg.
A telítettség a legnyilvánvalóbb oka annak, hogy valami nem sikerült. Minden gramm agyag csak annyi vízmolekulát tartalmaz.
Tudomány áll a háttérben. Az agyag elméletileg probléma nélkül a saját tömegének akár 30%-át is felszívhatja a folyadékban. Ez az anyag nagyon jól felszívja a vizet, de már nem működik jól, miután tömegének körülbelül 8-10 százalékát felszívja a vízben. Az agyag réteges szerkezetében az aktív foltok ekkor már megteltek, így már nem tudja kivonni a vizet a levegőből.
Hogyan állapítható meg: Ha az agyaggyöngyök nedvesek, gyakran kemény és szabadon folyó-lágyabb, krétásabb vagy akár morzsalékosabb szerkezetűvé válnak. Lehet, hogy összetartanak. Ha ott van, a nedvszívó dobozhoz mellékelt színváltó kártya a legjobb módja annak, hogy megtudja. Ahogy a neve is sugallja, a második akadály az egyensúlyi relatív páratartalom (ERH) gát. A szárítószerek nem képeznek vákuumot; egyensúlyt teremtenek. Az agyag nedvszívó anyag csökkenti a relatív páratartalmat (RH) egy zárt területen addig, amíg az egyenlő nem lesz a térben lévő nedvesség mennyiségével. Ennek az egyensúlyi pontnak az egyensúlyi relatív páratartalom (ERH) a neve. A jó agyag-szárítószerek általában legfeljebb 20-40 százalékra csökkentik a relatív páratartalmat egy védett térben. Ha például a termékének ennél a szintnél alacsonyabb relatív páratartalomra van szüksége,{12}}egyes gyógyszerek vagy nagyon érzékeny elektronikai termékek 10%-nál kisebb relatív páratartalomra{14}}az agyag egyáltalán nem működnek. Ezekhez a kemény felhasználásokhoz erősebb szárítószerekre van szükség, mint például szilikagél vagy molekulaszita.3. Extrém hőmérsékletek
A párátlanító teljesítményét közvetlenül befolyásolja a hőmérséklet.
Magas hőmérséklet: A vízmolekulák kinetikus energiája felmelegszik. A víz és az agyag nem tapad össze jól, ha a hőmérséklet magas, általában 50-60 fok (122-140 fok F) felett. A szárítószer elveszítheti vízfelvevő képességét, így visszaengedi a csomagolásba, és felgyorsítja a romlási folyamatot. Ez a folyamat szükséges ahhoz, hogy az agyag visszanőjön, de szörnyű, ha tárolás vagy mozgatás közben történik.
A következő szavak jellemzik az alacsony hőmérsékletet: A hideg önmagában nem károsítja az agyagot, de a levegőt sokkal kevésbé képes megtartani. A folyékony víz vagy jég (kondenzáció) a fő nedvességforrás a hideg helyeken. Ezt a szárítószer nem tudja elég gyorsan felszívni. Emellett a hőmérséklet csökkenésével a kötési sebesség is lelassul.4. Fizikai sérülések és szennyeződés Maga a szárítószerhez hasonlóan fontos az is, hogy a csomagolás milyen jól van lezárva. Félkövéren van ráírva: „Punktured Bags”. Agyagpor kerülhet az áruba, ha a Tyvek vagy a nem{6}}szőtt műanyag csomagolás elszakad vagy kilyukad. Még rosszabb, hogy a nedvességgel teli levegő megkerülheti a csomagot, és használhatatlanná teheti azt.
Közvetlen érintkezés vízzel: Az agyagszárító anyagokat úgy készítik el, hogy vízgőzzel dolgozzanak. Ha a külső agyaggyöngyöket kifröcsköli vagy folyékony vízbe áztatjuk, azonnal felszívják a vizet, és kérget képeznek, ami megvédi a belsejében lévő száraz agyagot a nagyobb felszívódástól. Az ötödik probléma az, hogy a regeneráció nem megy rendesen. Az agyag egyik nagyszerű tulajdonsága, hogy újra és újra felhasználható, ha olyan sütőben főzzük, ami annyira kiürült a vízből. A helytelen regenerálás azonban gyakori oka annak, hogy a következő próbálkozás nem működik.
Nem volt elég idő vagy hőmérséklet: Túl kevés hő vagy túl kevés idő a sütőben azt okozhatja, hogy az agyaggyöngyök közepe nem szárad ki teljesen. A szárítószer úgy fog kinézni, mintha újra működik, de sokkal kevesebb ereje lesz.
Ezt túlmelegedésnek hívják. Ha néhány órára túllépi a javasolt regenerációs hőmérsékletet, amely általában 120 fok vagy 250 F körül van, akkor az agyag kristályszerkezete tartósan károsodhat, ami elveszti vízfelvételi és pórusképző képességét. A következtetés az, hogy meg kell győződni arról, hogy a program hatékony maradjon. Hogy az agyagszárítószer ne hibásodjon meg:
1. Ügyeljen arra, hogy a levegőmennyiségnek, az eredeti nedvességszintnek és a védeni kívánt időnek megfelelő mennyiségű szárítószert használjon.
2. Csomagoláskor tegye helyesen: Ügyeljen arra, hogy az árut magas-zárófóliába vagy tartályba zárják, hogy a külső nedvesség ne kerüljön be.
3. Tárolás: A fel nem használt szárítószert tartsa olyan tartályban, amely nem engedi be a levegőt, amíg el nem jön a felhasználás ideje.
4. Ismerje meg igényeit: Győződjön meg arról, hogy a választott szárítószer típusa megfelel az Ön magas relatív páratartalmi igényeinek. Az agyag nem éri el a nagyon alacsony páratartalmat.
5. Vizsgálja meg használat előtt: Keresse meg a sérüléseket a csomagoláson és a telítettség jeleit a korábban használt egységeken.
